- Magyar Taoista Egyház
- A Taoizmus
- A Taoizmus Gyakorlata
- Taoista Művészetek
- Hírek
- Tagfelvétel
Miskolcon a Lampion-ünnepen egy előadás hangzott el a négypilléres sorselemzésről, illetve a 2012-es év születési képletre gyakorolt hatásairól. Ennek összefoglalását olvashatjátok itt.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, néhány elterjedt tévhit tisztázásra szorul a kínai asztrológiával kapcsolatban. A kínai zodiákus nem valódi csillagképeket, hanem úgynevezett születési képmásokat (生肖 sheng xiao) szerepeltet különféle állatokkal ábrázolva. A „sárkány” nem a Sárkány csillagképre utal tehát, hanem csupán egy szemléltető eszköz. Általában valamilyen fejlődési időszakkal, csillagászati vagy kozmológiai eseménnyel kapcsolatos elvont asztrológiai fogalmak húzódnak a néphit állatképei mögött. Az adott időszakban megnyilvánuló hatások jellegzetességei hasonlatosságokat mutatnak bizonyos állatokkal, így az egyszerű ember könnyebben fogalmat alkothatott az Égi hatásokról, ráhangolódhatott, felkészülhetett a várható szerencsére és balsorsra. Például a Sárkány időszakokban olyan hatások jellemzőek, amelyeket leginkább a sárkány lényéhez kötődő tulajdonságokkal lehet szemléltetni.
A négy pillér az időben megnyilvánuló qi leképezése egy adott év, hónap, nap és kettősóra „oszlopaival”. Minden pillér két részből áll: felső részük az Égre, avagy Mennyekre; alsó részük a Földre utal. Ezek meghatározott párban állnak és a 60-as ciklust követik.
A pillér „felső” részei yin ill. yang jelzővel ellátott és az öt változási állapot – fa, tűz, föld, fém, víz – neveivel illetett tiszta és osztatlan qi-re utalnak. Ez a qi a tettekben megnyilvánuló lehetőségek, az érzékelhető, felszínen zajló események, a nyílvánvalóvá vált, felszínre hozott képességek mintázatát határozza meg. Ezért úgy nevezik: Égi Cselekvő (天干 Tiān Gàn). Tíz Égi Cselekvőt különböztetünk meg: 5 elem x 2(yin és yang változataik). A 2012-es év pillérében ez a 壬 (Rén), azaz a Yang Víz.
Az állatjegyekkel is jelölt „alsó rész” egy összetettebb minőséget fejez ki. Ez a qi az Égi párja kibontakozásának, megnyilvánulásának körülményeit, feltételeit határozza meg. Tulajdonképpen a cselekvés, a tettek támaszaként szolgál – így neve: Földi Támasz (地支 Dì Zhī). 12 Földi Támasz van, így egy év során a 12 hónap alatt, egy nap során pedig a 12 kettősóra alatt tesznek meg egy teljes kört. Ezek a felszín alatt zajló történésekről, a lélek mélyén rejlő, kibontakozásra váró lehetőségekről, képességekről adnak tájékoztatást. Összetett minőségek: a 2012-es év pillérében szereplő 辰 (Chén), azaz közkeletű nevén a Sárkány, például
Tehát amiket állatjegyekként ismerünk, ugyanúgy az öt változási állapot összetett kifejeződései yin és yang tekintetében, csak összetettebb módon: egy-, két- vagy háromféle hasznosítható, kiaknázható gyökérből tevődnek össze – a hagyomány szerint ezek szemléltetik az Ember szintjét.
A Sárkányról
Maga a sárkány, illetve hozzá szorosan kötődő kígyó hullámzó, tekeredő alakja több kultúrában az ősi vizek hatalmának kettős természetét jelképezi: egyszerre életadó s pusztító. Az ókori görög mitológia sárkányai a föld mélyében élő lények, a termékenység urai, misztériumok ismerői voltak, többnyire kincseket vagy szent forrást védelmező őrzőszellemként szerepeltették őket. A tengerben élő viziszörnyeket, a ceteket is sárkányszerűen ábrázolták. A kereszténység térhódításával a bibliai kígyó ármányos és gonosz képzetével mosódott össze mindez, így mondaköre kiegészült, módosult a legyőzendő bűnök, sötét ártalmak motívumával, a pokolbéli tűz rettentő képével. Érdekes módon, élőhelyeként néhol megtartották a vízi közeget (ld. Sárkányölő Szent György legendáját, ahol a sárkány egy tóban él; vagy a ceteket a Zsoltárok könyvében). Az ősi lényeg a sárkányos mesékben is részben tetten érhető: a szűzlányok feláldozása a víz termékenységi aspektusára, a hős küzdelmei a víz megtisztító szertartására utalhatnak.
A kínai hitvilág számtalan sárkányfajt különböztet meg, de valamilyen formában itt is általában kötődnek a vízhez. Hatalmuk van az időjárás fölött, viharokat irányítanak, ők mozgatják a vizeket, ők felelnek a vízesések alázúdulásáért, a folyók folyamlásáért, a tengerek áramlásaiért, s gyakran jelennek meg hatalmas, kavargó víztölcsérként. Ezek legnépszerűbbje ugyancsak a természet éledését tükröző, mennydörgő és felvillanyozó, életre gerjesztő erőt képviseli; 辰 Chén, mint a szoláris év harmadik hónapja, a yang qi megmozdulásával együtt járó rázkódást, rengéseket s mennydörgéseket is jelent. Hűen tükrözi ezt a Változások könyve, amelynek 43. Jele, az Áttörés (夬 Guài) ehhez a hónaphoz kapcsolódik – a kommentárokban gátakat áttörő áradáshoz, felhőszakadáshoz hasonlítják, úgy írják le mint hosszan felgyülemlett feszültségek levezetését.
Az igazi tavasz kezdeteként is számon tartott Szent György napját (április 24. – a kínai Sárkány-hónap közepe!) kísérő mennydörgés fontos eleme a magyar néphagyománynak, a bő termés előjelének tekintették. Érdekes kapocs kelet és nyugat közt e szent kapcsán az, hogy a Földünket behálózó Szent György-vonalakat az ősi kínai földtudományban sárkányereknek (龍脈 lóngmài) nevezték. Jelképes értelemben és analógiaként sokszor utalnak a sárkányokra a Fengshuiban: a változatosan tekervényes tájban, a hullámzó hegyvonulatokban a régiek látták e mennyei lények megnyilvánulását, nem ritkán az egyes terepformákat a sárkány különböző testrészeiként ábrázolták. Az otthon kialakítására ideális, virágzóan termékeny helyet sárkányvacoknak, a sárkány barlangjának (龍穴 lóngxué) nevezik az ősi írások.
A hónapok közül minden évben nagyjából az áprilist fedi le, a kettősórák közül pedig minden nap a reggeli 07:00-09:00 (az ébredés, és aktivitás megindulásának órája) áll a Sárkány fennhatósága alatt.
A Yang Vízről
Az Égi Cselekvők már a legkorábbi kínai írásemlékeken, a Shang-kori (i.e. III. évezred) jóscsontokon is megjelentek, a qi égi körforgását igyekeztek általuk nyomon követni, rendszerbe szervezni a mozgásba lendülés és nyugvás, a tágulás-távolodás és összehúzódás-közeledés elvein keresztül. Képjeleik ezeket a fejlődési-átalakulási mozzanatokat tükrözik. A Yang Víznek is nevezett 壬 Rén olyan qit képvisel, amelyet mélyen belül táplálnak, akár a várandós anya a magzatát – ősi írásképe is egy teherrel (工) megrakott embert (vagy belül összpontosuló dolgot) ábrázol. A belső tartalékokat, a mélyen elraktározott, megvalósításra kész erőt is jelentheti. Elemi lényege tehát a bensőből és a mélységből fakad, ahonnan vissza se nézve folyamatosan áramlik. Ha akadályokba ütközik, nem torpan meg, de kiönthet medréből, hogy utat találjon a továbbáramláshoz. Mindezt alapvetően erőlködés és habozás nélkül, a lehetőségeket keresve, folyton a legkisebb ellenállás felé mozdulva teszi. „Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja” – tartja a mondás.
A Víz Sárkány év hatásai a születési képletre
A születési képlet a születés pillanatában, az első lélegzetvétellel magunkba szívott qi tulajdonságait ábrázolja az öt változási állapot tükrében. Az egyént az i.sz. 900-as évekig a születés éve határozta meg, ám ekkor Xú Zǐ Píng 徐子平 sorselemző felismerte, hogy a születés napjával elemezve a képleteket pontosabb, valószerűbb képet lehet kapni. Így lett a képlet középpontja a Nap Mester (日主), amely a születés napjának cselekvő, tevékeny qije. A képlet többi része a Nap Mester környezete, ami szemlélteti annak erejét, stabilitását, támogatottságát, gátoltságát, teljesítőképességét, kibontakozási lehetőségeit stb. Az év pillére inkább az első benyomásokat, az első találkozásra leszűrt jellemzőkről adhat tájékoztatást. A születés pillanatában a Nap Mestert érő hatások meghatározóak az egész életre, ezek jelentik az alapot a későbbi időszakokhoz. Ezekből olvashatóak ki az egyén alapvető személyiségjegyei, viselkedésmintái és hajlamai (akár egészségügyi, akár érzelmi szinten, akár a tevékenységeket, szokásokat illetően), valamint az élet különböző területeihez, a különféle emberekhez s szerepekhez fűződő viszonya, hozzáállása.
Az alábbiakban először általánosabb, majd a 10-féle lehetséges Nap Mestert érő hatásokat olvashatjátok 2012-re. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a következők nem a teljes képlet alapján történő kimutatások, csupán az egyén és az év általános hatásainak viszonyát, kölcsönhatását hivatottak megfogalmazni. A gyakorlatban a Sárkány évének hatása az egyéntől függően más-más területeken nyilvánulhat meg, lehet kedvező és kedvezőtlen is. A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében, kérjük, keresse fel sorselemző tanácsadóját. :-)
Szívből ajánlom további olvasnivalóként ezt a taoista témákkal foglalkozó blogot:
E gondolatok két taoista írás (Laozi: Daode Jing és Zhang Boduan: Wuzhen Pian) címét elemzik a taoista belső alkímia nézőpontjára szorítkozva. Mivel a belső alkímiai művelés szintekre oszlik, a gyakorlás mikéntje a szintek között – olykor jelentősen – eltér. Ez a különbség a gyakorlás fázisai között megmutatkozik a taoista írásokban is:
Arról, hogy az adott írás pontosan miről is ad nekünk információt, gyakran a mű címében találunk útmutatást, ezért az olvasást érdemes a címben elrejtett tudás kibontásával kezdeni.
A címek felfejtéséhez lássuk először a taoista belső alkímia néhány alapelvét (természetesen a teljesség igénye nélkül):
E rövid bevezető után lássuk a műveket.
Talán a legismertebb és legtöbb változatban nyugati nyelvekre lefordított taoista írás, szerzőjét gyakran emlegetik a taoizmus megalapítójaként is. Ez a kijelentés természetesen túlzás és történelmi szempontból sem helytálló, hiszen már az i. e. 3. évezredben a Sárga Császár (Huangdi) is taoista elvek szerint művelte magát és vezette népét, ugyanakkor jól mutatja Laozi alakjának elterjedtségét és ismertségét.
Fennmaradt művének, a Daode Jingnek címét legelterjedtebben Az Út és Erény Könyvének fordítják magyarra. Mivel Laozit és művét a filozófiai taoizmus egyik központi alakjaként tartják számon, ezért művének címét is filozófiai szemmel szokták értelmezni. Ez a szemlélet például a következő értelmezéseket adhatja:
Mindez valóban benne rejlik a mű címében, azonban az alkímia alapelvein keresztül vizsgálva további jelentésszintek tárulhatnak fel. Fontos megjegyezni, hogy az alkímiai értelmezések semmiben sem mondanak ellent a filozófiai értelmezéseknek, pusztán más síkra, az emberbe helyezik azokat – teljesebb képet biztosítva ezzel ezen alapfogalmak megértéséhez. Ezek felfejtéséhez nézzük meg, mire utal az Út (Dao) és az Erény (De) a taoista belső alkímiában.
Egyrészről természetesen a taoizmus alapjául szolgáló Utat értik alatta, mely a teljes létezés szavakkal ki nem fejezhető, felfoghatatlan alapjaként van jelen. Ebben az értelemben Hatalmas vagy Nagy Daóként szoktak utalni rá, megkülönböztetve az emberben jelen levő Kis Daótól. Ez utóbbi az emberi lényben található, a Nagy Daóval azonos minőségeken osztozó összetevő, mondhatni, hogy a Daóból egy szikra (ami minőségében nem, csak mennyiségében különbözik a Nagy Daótól). Ebben az értelmezésben megfeleltethető a taoista belső alkímiában talán gyakrabban használt Xing kifejezésnek, melynek lehetséges fordításai: Természet, Alap Természet, Eredendő Természet, Lényegiség.
Ahogy azt korábban a filozófiai értelmezésben láttuk, az Erény elválaszthatatlan az Úttól. Ezzel összhangban az emberben rejlő Kis Dao (vagy Xing) is rendelkezik Erénnyel, ez azonban már az egyénre jellemző (mint ahogy a Kis Dao is a Nagy Dao vetülete az emberben). A Ming lehetséges fordításai: erény, forma, alak, név, sors, végzet (mivel a Ming képzetéhez szorosan hozzátartozik az erényes ember képe, azaz olyan személy, aki „együtt halad az erényekkel”, ezért gyakran fordítjuk rendező elvnek is). A sors vagy végzet ebben az értelemben nem egy előre elrendeltségre utal (arra, hogy adott időben, adott helyen egy eseménynek be kell következnie), hanem az ember személyes erényeit takarja, melyek az ő Kis Daójához tartoznak, és melyek gyakorlásával ki tudja bontakoztatni a benne rejlő Kis Daót (a Xinget).
Ha az Utat és az Erényt tehát a belső alkímia fentebb felvázolt elveivel összhangban hozzuk, akkor a következőre jutunk:
Az Út és Erény Könyve tehát az ember Eredendő Természetének (Xing) és Végzetének (Ming) egyesítéséről szóló írás. Az egyesítés hogyanjáról akkor kaphatunk információt, ha a könyvben használt szimbolikát is alkímiai olvasatban értelmezzük, azaz figyelembe vesszük, hogy a különböző szintek szimbólumok segítségével átjárhatóak, illetve emberközpontúan vizsgáljuk őket:
Ezen írás kereteit meghaladná a mű ilyen irányú mélyebb elemzése, bátorítom azonban az Olvasót, hogy az itt felvázolt szemlélet „szemüvegén” keresztül is olvassa ezt az igazán rendkívüli könyvet.
A cikk a Wuzhen Pian (A valóság megértése vagy A valóságra ébredés könyve) címének elemzésével folytatódik.
Szerkesztői frissítés: a cikk folytatása végül külön írásként készült el, itt olvasható: http://dao.hu/node/250
A taoizmus egyik alapfogalma a Három Dantian (vagy Elixír Mező) és a hozzájuk tartozó Három Kincs (Jing, Qi, Shen). E megközelítés szerint az emberi lény minden tapasztalása és megélése a Három Kincs valamelyikén keresztül jön létre, ezért művelésüket és ápolásukat a taoisták mindennél fontosabbnak tartják.
A taoizmust ezért a következőképpen határozhatjuk meg: olyan irányzat, mely a Három Kincset együttesen és összhangban műveli, közöttük az egyensúlyra törekszik.
Ez a meghatározás azonban magában foglalja azt is, hogy e három minőségnek a teljes taoista gyakorlásunkat át kell hatnia és annak alapját kell képeznie. Ha valóban ez a helyzet, akkor ezzel összhangban a gyakorlásunkkal elérendő céljainkat is a Három Kincs köré kell csoportosítanunk, azaz célokat is három szinten kell kitűznünk, mégpedig úgy, hogy egyik szint se maradjon ki és a szintek egyensúlyban is legyenek.
A Jinghez (Életerő) tartoznak azok a céljaink, amelyeket saját magunk épülésére és fejlesztésére, esetleg hiányosságaink orvoslására tűzünk ki. Ezen a szinten a környezetünkre gyakorolt pozitív hatás csak áttételesen jelenik meg, közvetlenül nem. Azaz: személyes céljainkon dolgozva élményekkel gazdagodunk, képességekre teszünk szert, amik később mások javára fordíthatók, vagy megoszthatók másokkal (a megosztás azonban már a Qi szintje lesz).
Az ilyen, főleg személyes célok által vezérelt gyakorlásra lehetnek példák azok a remeték, akik a világtól elvonulva önmaguk kiművelését tűzték ki célul. Nekünk természetesen ez a fajta világtól való elvonultság nem lehet az ideálunk, hiszen a Három Kincs művelése ezt nem teszi szükségessé, azt viszont érdemes szem előtt tartanunk, hogy személyes célok hiányában a Jingünket nem fogjuk tudni megfelelően ápolni.
A Qi (Életenergia) jellemzője a szeretettel átitatott, együttérző kommunikáció, ezért ezen a szinten lépünk ki személyes érdeklődési körünkből és osztjuk meg élményeinket másokkal. Ennek legtöbbször egy közös érdeklődési kör köré szerveződött és hasonló értékeket valló közösség adja a keretet.
Mivel a Három Kincs egymásra épül, és szoros kölcsönhatásban van egymással, érdemes tudatosítani, hogy az egyik Kincs hiánya a teljes gyakorlásunkat alááshatja. Azaz: személyes célok nélkül, pusztán közösségi célokért dolgozva nem fogunk tudni mit megosztani társainkkal, így érdemben nem fogjuk tudni segíteni a közösség fejlődését, hanem legjobb esetben a közösség szinten tartásához tudunk hozzájárulni, rosszabb esetben pedig csak feltöltődni megyünk társaink közé, anélkül, hogy bármi örömöt is „beletennénk a közösbe”.
Természetesen a fordítottja is igaz, folyton személyes céljainkon dolgozva anélkül, hogy az örömeinket megosztanánk másokkal, magányosak és besavanyodottak leszünk, Életenergiánk pedig nem fog tudni kilépni testünkből és szabadon áramolni.
A Shenhez (Szellem) kapcsolódó céljaink nem az előző két szint mennyiségi megnöveléséből jönnek létre, hanem új távlatokat nyitnak. Mélyen személyes volta miatt erről a szintről a legnehezebb beszélni. A Szellemről annyi azonban elmondható, hogy meghaladja az elme földhözragadt kategóriáit, tágas, boldog és térszerű minőségek jellemzik, ezért ilyen jellegű tapasztalásainkat nem könnyű szavakba önteni.
Megfigyeléseim szerint, ha valaki túl könnyedén fogalmazza meg szellemi élményeit, nem keresi olykor a megfelelő szavakat, akkor gyaníthatjuk, hogy nem valódi szellemi élményről van szó, pusztán egy elmei tapasztalás felnagyításáról.
Mindezekből adódóan szellemi céljaink nem konkrétak, időben-térben nem behatárolhatóak, hanem inkább ideákként lebegnek a fejünk fölött, kiemelve Szellemünket az elmei ügyletek közül. Inkább folyamatszerűek, az Eredendő Természetünk (Xing) evilági megnyilvánulását és formába (Ming) öntését célozzák, mely minden pillanatban megtörténik.
A taoista művelés a létezés három szintjének (Jing, Qi Shen) együttes művelését, azaz a teljességet célozza. Elmondható ezért, hogy a hiányos állapotok ezen szemlélet szerint nem célra vezetőek, és csak a szenvedést növelik. Ennek a teljességre törekvésnek kell tehát megjelennie személyes gyakorlásunk minden szintjén, így a célkitűzésben is.
Hiányos állapotban, ha például a gyakorlónak nincsenek személyes céljai és személyes érdeklődési területei (Jing), amik inspirálják, akkor nem fog tudni hozzátenni a közösség fejlődéséhez sem. Így a közösség sem fog fejlődni (Qi), hiszen ha a tagjai nem fejlődnek, akkor nem fogják tudni új szintekre emelni a közösséget sem. Természetesen, ha mindez nem tölti el azzal az érzéssel a gyakorlót, hogy egyre inkább az Eredendő Természetéhez kerül közelebb (Shen), akkor a teljes művelése hiábavaló lesz. Ezért rendkívül fontos a Három Kincs együttes művelése a gyakorlás minden területén, így a célkitűzésben is.
Az alkímia kezdeteinek történetével kapcsolatban az első nehézséget az egyértelmű bizonyítékok hiánya okozza. Sok esetben az is erősen kétséges, hogy egyáltalán mit tekintünk alkímiának, illetve mit tükröz a témával foglalkozó szerzők és kutatók szemlélete, akik korántsem értenek mindenben egyet. Ha megkíséreljük, hogy lehetőség szerint objektíven tekintsük a kérdést, két fő vonulat figyelhető meg:
Ennél a pontnál nem érdektelen kérdéseket vet fel már maga a „halhatatlanság”, mint fogalom, hiszen feltehetően ők sem gondolták azt, hogy a fizikai értelemben vett emberi testben fognak örökké élni. Valószínű, hogy mindkét esetben elsősorban az emberi szellem és a test lehetőségeinek teljes kiaknázása lehetett a céljuk, vegyi anyagok (külső elixír), illetve egyéb, belső gyakorlatok, pl. légzés, meditáció, stb. (belső módszerek) együttes alkalmazása révén. Amint ez a nyomon követhető fennmaradt forrásokból kiderül, az idők során hangsúlyeltolódás következett be a külső módszerek (waidan) felől a belső technikák (neidan) irányába, amelyben feltehetően buddhista hatás is szerepet játszott.
A kezdeteket vizsgálva, J. Needham szerint, az első alkímiáról árulkodó leletek a paleolitikus és neolitikus korból származnak, ahol egyes sírokban vörösre festett koponyákat és csontokat találtak. Az első írott emlékként számontartott jóslócsontokon és teknőspáncélokon már előfordul a „shou” azaz a hosszú ill. örök életet jelentő írásjegy. Az i.e. VI. századi sírokban talált emberi maradványokon és bronztárgyakon cinóberfesték[1] nyomokat fedeztek fel.[2]
Sima Qian szerint Huangdi, a legendás Sárga Császár, komolyan támogatta és maga is művelte az ezoterikus tudományokat, ezért az alkímia egyik első képviselőjeként tartja számon. Huangdi a kínai hagyomány alapvetően mitikus uralkodója, ennek ellenére konkrét születési és halálozási dátummal látták el (i.e. 2698-2598) mely szerint száz évig élt, más legendák élettartamát 300 évre teszik. Abban azonban megegyeznek, hogy Huangdi élete vége felé egy háromlábú rézedényt (üstöt, ding) öntött, mire egy sárkány jött érte, s azon felrepült az égbe[3].
A nevében csak hasonló, Kínát először egyesítő császár, Qin Shi Huangdi megszállottan törekedett a halhatatlanság elérésére[4]. Uralkodásának második évében (i.e. 219) megbízta Xu Fu-t és fiatal férfiak és nők ezreit, hogy kutassák fel halhatatlanok állítólagos lakhelyét a Keleti Óceánban. Császári támogatással több mágus is szervezett expedíciókat a szigetek felkutatására, de sikertelenül tértek vissza. A császár csalódottságában kivégeztette őket. Ugyanabban az évben elküldte Han Zhong, Hou és Shi mestereket, hogy keressék meg halhatatlanság elixírét.[5]
A Han kori császárok, különösen Wudi (i.e. 140-86) is érdeklődött a halhatatlanság iránt, ő elsősorban az örök élet elixírjét akarta megszerezni. Többféle elixírt és varázsitalt kipróbált. A sikertelen taoista mágusokat, mint sarlatánokat kivégeztette.[6] Li Shaojun (i.e. II sz.) egy teljes módszert ajánlott a császárnak, melyben lényegében azt tanácsolta, hogy cinóberből készítsen aranyat, abból formáljon edényeket. Azt állította, hogy aki ilyen edényből eszik és iszik, az hosszú életű lesz. Li Shaojun volt az első olyan alkimista, akiről hiteles dokumentumok maradtak fenn, és aki alkimista eszközöket használt a halhatatlanság elérésére.[7]
A Han-korban a taoista tanok rohamos fejlődésnek indultak. Egyre-másra jelentek meg és széles körben terjedtek a különböző receptek és oktatókönyvek, amelyekben a halhatatlanság elérésének alapelveit, elméletét és gyakorlatát taglalták, de sajnos túlnyomórészük elveszett.
Az i.sz. II-IV. században élesen elkülönült a filozofikus és a „vallásos” taoizmus. Ebben nem kis szerepe volt Zhang Daoling-nek. Ebben az időben jelentek meg a különböző taoista iskolák; a Mennyei Mesterek (Tianshi), a Legfelsőbb Tisztaság (Shangqing), a Szellemi Kincs (Lingbao). Gyakorlataikban különböző mértékben, de szerepet kaptak mágikus hagyományok, többek közt az alkímiai módszerek is.[8]
A kínai alkímia megalapítójaként, „atyjaként” tartják számon Wei Boyang-ot. Nevéből adódóan Laozi-val hozták összefüggésbe, akinek szintén Boyang volt az egyik neve. Fő műve A három egysége (Cantongqi) minden külső és belső alkímiai hagyomány alapműve. Művében összehangolt rendszerré alakította és ekként is magyarázta a filozófiai taoizmust, az öt őselemről szóló tanítást, a yin és yang elméletét, valamint A Változás Könyvét (Yi Jing). Részletes elméletet dolgozott ki a szexuális kapcsolatokban rejlő lehetőségek felhasználására, amely szerint a megfelelő módon végzett szerelmi gyakorlatok során egymásra ható férfi és női esszenciák növelik az életerőt, megfiatalodást és halhatatlanságot eredményeznek. Ezek a szexuális gyakorlatok széles körben elterjedtek, és egyes irányzatok ünnepeiken szertartásszerűen megkoreografált, kollektív rituális egyesüléseket (heqi) is végeztek.[9]
Ge Hong (kb. i.sz. 284-363) fennmaradt művei közül az egyik legismertebb a Baopuzi, azaz A természet egyszerűségét magához ölelő mester könyve.[10] Hetven fejezetéből három foglalkozik kifejezetten az alkímiával, mely összefoglalóan ír mindazokról a módszerekről, amelyek a déli hagyományban annak idején ismeretesek voltak. Az Arany és cinóber című fejezetében az elixírek típusait és elkészítésük módját mutatja be, A halhatatlanok gyógyszerei az életet meghosszabbító természetes anyagokról, A sárga és a fehér a fémek nemesfémmé transzmutálási technikáiról szól. Rendszerezi az elixírek típusait, hatásait, mely szerint használatuk lényegében véve négyféle eredményt hozhat: az illető halhatatlan lesz, természetfeletti képességekre tesz szert (siddhi), megfiatalodik és betegségeiből meggyógyul, ill. aranyat tud csinálni.[11]
Az V. században az alkímia bőkezű állami támogatásban részesült, és újra fejlődésnek indult. Ezt az időszakot nevezhetjük a külső elixír (waidan) korszak kezdetének. Az alkímia annyira elterjedt volt, hogy az akkoriban Kínában népszerű buddhizmus követői is alkalmaztak alkímiai módszereket. Példaként említhetjük Huisi-t (i.sz. 515-557) aki buddhista létére szintén alkalmazott taoista módszereket, vagy tanítványát, Zhiyi-t, a Tiantai iskola [12] alapítóját, aki a hosszú élet elixírje révén remélte, hogy megérheti Maitréja eljövetelét.
Damo (Bodhidharma kb. 480-557), akit a Chan alapítójaként tartanak számon, a legendák szerint két módszert dolgozott ki, melyek a megvilágosodás elérését voltak hivatva elősegíteni. Ezek alapvetően belső alkimiai módszereknek tekinthetők. A Yijin Jing (Az inak és izmok átalakítása) segít a testet felkészíteni az alkímiai folyamatok elvégzésére, a Xisui Jing (A velő átmosása) segítségével pedig felkészíthetjük a velőt (csont-, gerinc-, és agyvelőt) a buddhaság állapotának elviselésére, azzal a feltételezéssel, hogy ha a testet megfelelő állapotba hozzuk, a halhatatlanság vagy a „buddhaság” könnyebben elérhető. [13]
Sun Simiao (i.sz. 581-682), akit az orvoslás királyának tartottak, egyik művében – melynek címe Alapvető útmutatások a Nagy Tisztaság Elixírjének könyvéből (Taiqing danjing yaojue) – különféle waidan módszereket gyűjtött össze. Alaposan és részletesen ismerteti a hozzávalókat, elixírlistákat, eszközöket, recepteket, és pontos műveleti utasításokat is tartalmaz[14].
A Tang-kor vége felé a neidan, a belső elixír módszere kezdett elterjedni. Vasziljev szerint a buddhizmusnak volt ebben erőteljes szerepe. A buddhizmus hatására már korábban tökéletesedtek a halhatatlanság elérése használt technikák; légző- és testgyakorlatok, vegetáriánus táplálkozás, valamint nagyobb jelentőséget kezdtek tulajdonítani az erényes életmódnak, melynek normái erre a korra kezdték elnyerni általános jelentőségüket. A külső, fizikai anyagok átalakítása helyett mindinkább a belső energiák finomítására helyeződött át a hangsúly.[15]
Légző- és meditációs gyakorlatok segítségével egyesítették testükben a yin és yang energiákat, és ebből jött létre a hallhatatlanság csírája, amit „embriónak” is neveznek. A neidan korszak egyik legnépszerűbb alakja Lü Dongbin, akinek születését i.sz 755 vagy 796-ra teszik. A legendák szerint naponta tízezer írásjegyet tudott megtanulni. A belső alkímiát egy Zhongli Quan nevű halhatatlantól tanulta, majd ő maga is halhatatlanná vált, és több mint négyszáz évet élt meg. Egyike a taoista panteon nyolc halhatatlanként (baxian) ismert alakjának.[16]
A Song és Yuan-kori belső alkímiai hagyomány két részre osztható: a Déli Iskolára (Nanzong) és az Északi Iskolára (Beizong).
Az Északi Iskola szigorúan aszketikus jellegű volt, a gyakorlók szerzetesi közösségben éltek. Csaknem bizonyos, hogy itt a buddhista világnézet érvényesült. A szerzetesek a világi környezettől elvonulva, sokszor csak növényi táplálékon éltek, a szexuális kapcsolatokról teljesen le kellett mondaniuk. Mágikus, gyógyító, jövendőmondó technikákat tanultak, taoista műveket tanulmányoztak és másoltak.[17] Elsősorban a xing-et,[18] az eredendő természetet hangsúlyozták. A Déli Iskola nem követelt szerzetesi fegyelmet, a ming, azaz a személyes sors művelését, beteljesítését tartották fontosnak. A két iskola a XIV. században egyesült.[19]
A különböző szerzők különféle párhuzamokat vontak a külső alkímiából ismert szerek és a test belső szervei között, az alkímiai műveletek belső megvalósításának értelmezése céljával. A következőkben ezeknek az analógiás megfeleltetéseknek széleskörű palettáját mutatom be.
Zhang Boduan (938-1082) fő műve szemléletesen ábrázolja a neidan lényegét a külső alkímia viszonylatában. Arra int, hogy ne a természetben, a hegyekben keressük a valódi szereket, hanem az embernek saját magában kell megtalálnia az „igazi ólmot” és az „igazi higanyt”. Mint hangsúlyozza, „A legnagyobb kincs az ember otthonában található, csak a köznép tudatlan és nem ismeri föl.”
Su Dongpo (1036-1101) az Értekezések a sárkányról és a higanyról című művében az átalakítandó fémeket az egyes testrészeknek felelteti meg: „A sárkány a higany, a férfiúi mag és a vér. A veséből származik és a májban tárolja el. A tigris ólom, a szívből ered és a tüdő tartja meg.”
Ge Changgeng (XIII. sz.) három különböző neidan módszert is ismertet. Az első szerint a test az ólomnak, a szív a higanynak felel meg, a meditáció révén biztosítható a megfelelő folyadék, a szellem tudatossága pedig a tűz. A második módszer szerint úgy kell tekintenünk, hogy az ólom voltaképpen a lélegzetre utal, a higany a lélekre, a ló a tűzre (szív), a patkány pedig a vízre vonatkozik, melyet az epehólyaggal hoz összefüggésbe. A harmadik módszer szerint az ólom a férfiúi magnak, a vér a higanynak, a vese a víznek, az elme pedig a tűznek feleltethető meg, s hozzáteszi, hogy ezek ellen a módszerek ellen csupán egyetlen dolgot lehetne felhozni, s az nem más, minthogy teljesen azonosak a Chan technikáival.[20]
A Yuan dinasztia uralkodása alatt, Kubiláj 1281-es ediktumában elrendelte a Taoista Kánon betiltását, és könyveinek elégetését. A Ming- és Qing-dinasztia alatt az alkímia több részre szakadt, különféle irányzatok és titkos társaságok vitték tovább a hagyományokat.[21]
E korszak egyik mestere Lin Zhao’en aki egy kilenclépéses módszert dolgozott ki: „1. Koncentrálás a gen trigtamra és a hátra; 2. Koncentrálás a qian és kun trigramokra; 3. A qi kiterjesztése az egész testre; 4. A föld felállítása (litu) a yin-elixír létrejöttének előkészítése végett; 5. Az Égtől és a Földtől a gyógyszerek megszerzése; 6. A qi bizonyos helyekre történő koncentrálása, mellyel létrehozható a yang-elixír; 7. Az élet és a halál kötelékeinek elszakítása; 8. Az Ég és a Föld meghaladása, és azonosulás a Hatalmas Ürességgel; 9. Elszakadás a Hatalmas Ürességtől, a Dao legvégső pontjának elérése.”[22]
A történelmi korok viharos időszakain át mindvégig akadtak, akik az alkímia hagyományát őrizték és továbbvitték, a tanítások – ha töredékesen is – de mindmáig fennmaradtak. Az alkímia hagyományának tényleges átadási vonala zártkörű, nehezen megközelíthető. Ennek jelentősége azonban a komoly törekvők elenyésző számát tekintve igen csekély, hiszen a mai anyagelvű gondolkodásmód, – eltekintve talán egyes filozófusok és pszichoanalitikusok szimbólikus értelmezési kísérleteitől, – az egész hagyományt, s főként annak gyakorlati részét babonaságnak, misztikumnak vagy szemfényvesztésnek tartja, mert módszerei tudományos eszközökkel nem, vagy csak részben igazolhatók.
[1] Cinóber: higanyszulfid. Vörös ásványi anyag, az alkimisták ennek tulajdonították a legnagyobb varázserőt. (Vasziljev p. 209.)
[2] Kósa p. 210.
[3] Kósa p. 211.
[4] Egyes feltételezések szerint ez is szerepelhetett indítékai között, amikor síremlékét és híres terrakotta hadseregét elkészíttette. (amely 1974-ben került elő Shanxi tartományban). Ez is bizonyítja, milyen erősen vágyott a halhatatlanságra, amelyet így az utókor révén voltaképpen meg is valósított.
[5] Needham pp. 17-18.
[6] Vasziljev p. 201.
[7] Needham pp. 29-30.
[8] Kósa p. 215
[9] Vasziljev pp. 205-207.
[10] Vasziljev p. 203.
[11] Kósa pp. 217-218
[12] A Tiantai tanítás a Lótusz szútra egy speciális olvasatán alapszik, melyhez számos egyéb szöveg és tradíció társul. Zhiyi módszerét három fő művében lehet legtisztábban tetten érni (Miaofa lianhua wenju, Miaofa lianhua jing xuanyi, Mohe zhiguan). A Tiantai és a Huayan iskola volt Kína két legnépszerűbb buddhista iskolája.
[13] Yang p. 19.
[14] Kósa p. 220.
[15] Vasziljev pp. 224, 227-228.
[16] Vasziljev p. 238.
[17] Vasziljev p. 222.
[18] Xing: „…az alaptermészet (xing) név nem a „születésből” (sheng) származik-e? Így a születéstől fogva, természettől (ziran) meglevő alaptulajdonságot nevezzük alaptermészetnek.” (Dong Zhongshu: Chunqiu fanlu: (Tavasz és ősz krónikája) A különös és az általános nevek tanulmányozása c. fejezete)
[19] Kósa p. 223.
[20] Kósa p. 225.
[21] Vasziljev p. 229, Kósa p. 226.
[22] Kósa p. 226.